E kedvesem, amit Te itt főztél
nem tudom milyen leves de hogy nem palóc az biztos.

Bocs, de ez nem palócleves. Nem való bele:piros paprika, bors, petrezselyem, őrölt kömény, szárított petrezselyem és majoránna, húsleves alap, húsleves kocka, sertés comb, kókusz olaj.

@Illiberális ahogy Kossuth Lajos mondta: Szia! Köszönöm a kritikát, de én úgy gondolom, hogy egy ételnek nem csak 1 elkészítési módja létezik. Nyugodtan lehet kísérletezni más hozzávalókkal is, és ahogy leirtam, az eredeti receptben néhány hozzávaló éltér viszont az én izlesemhez pedig a saját receptem jobban passzol. De elfogadom ha neked erről más a véleményed.

@Paplane Taulbaul: Szia! Értem. Mint már mondtam, ez az én izlésem így elképzelhető, hogy másnak nem fog izleni. De ahány ház annyi szokás.

@Cake by fari: Ha ez a saját recepted, akkor ne nevezd "hagyományos"-nak. Kevesebb kritikát kapsz, és nem csapod be az olvasód.

Az iskolában így tanítják:

PALÓCLEVES (Potage a la Palóc)

Ajánlott anyaghányad (10 adag)
Ürühús 1,00 kg
Zsír 0,12 kg
Vöröshagyma 0,10 kg
Fűszerpaprika 0,005 kg
Só 0,03 kg
Törött bors 0,005 kg
Babérlevél 2 db
Köménymag 0,005 kg
Fokhagyma 0,01 kg
Burgonya 0,30 kg
Zöldbab 0,30 kg
Liszt 0,10 kg
Tejföl 0,301

Pörköltalapot készítünk. Beletesszük az l x l cm-es kockákra darabolt ürü-
húst. Sóval ízesítjük, egy kevés törött borssal, babérlevéllel, finomra darált
köménymaggal és zúzott fokhagymával fűszerezzük. A húst fedővel lefedve
rövid lében lassan pároljuk. Ha a hús zsírjára sül, egy kevés vizet öntünk hozzá,
és tovább pároljuk. A szakaszos zsírjára sütést többször megismételjük. Közben
az 1 x 1 cm-es kockára darabolt burgonyát sós vízben puhára főzzük. A 2 cm-es
darabokra vágott zöldbabot sós vízben puhára főzzük. A puhára párolt ürühúshoz hozzáadjuk a burgonyát és a zöldbabot a levével együtt. Az egészet lassan
forraljuk. Ha szükséges, sóval ízesítjük. Zsemleszínű rántást készítünk egy kevés
fűszerpaprikával. Ezzel sűrítjük a levest. Jól kiforraljuk, majd a tanult módon
tejfölözzük.
A forró levest előmelegített levestálban tálaljuk. Ügyeljünk arra, hogy minden adagba egyformán tálaljunk húst, burgonyát és zöldbabot.

Egy kis helyesírás/nyelvtan is, a teljesség igénye nélkül: palócleves, sertéscomb, sertéshús, bárányhús, marhahús, pirospaprika, húsleveskocka, kókuszolaj. Köszi, ha kijavítod (bocs, de zavart).

hu.wikipedia.org/wiki/Pal%C3%B3cleves

@Gevlekte Salamander: Javítottam, és köszönöm az észrevételt

Én úgy olvastam eddig, hogy a palóclevesbe zöld zöldbabot kell tenni. Nem? De látom, mások egyéb eltérésekre hívták fel a figyelmet, ami alapján a "hagyományos" nem igazán tűnik alkalmasnak bejegyzéscímnek.

Ez a feltűnési viszketegség! Eredetileg birkahúsból készült, de nekem jobban bejön a sertés! Nem, Kedvesem, ezt birkahúsból főzik, és kaporral. Máshol próbálkozz!

Hagyományos palóc leves: "A hagymát és a fokhagymát kevés kókuszolajon megfuttatjuk."

A palócok híresek voltak a kókusztermesztésükről.

Gyerekkoromban nekünk is ilyen tányéraink voltak, jó érzés újra látni ilyet. És ugyanilyen konyharuháink is voltak. És volt hasonlóan foltos asztalterítőnk is :-) . Köszönöm a nosztalgikus élményeket!!!!

Én kis citromlét is szoktam bele csurgatni, hogy olyan pikánsan savanykás legyen.
De ki, hogy szereti. :)

Nem lényeges, de az olajos kommentekről jut eszembe hogy én hosszú, csak olívaolajjal főzős évek után áttértem a házi sertészsírra gyakorlatilag mindenhez és nagyon jó a változatosság. Aztán lehet, hogy nemsokára megint másra váltok.

@bratya: Na igen, érdekelt volna a recept, de én is pont eddig olvastam....elképzeltem, ahogy a 19. századi Magyarországon kókuszolajon futtatják a hagymát....ez így azért elég komolytalan :D

@Paplane Taulbaul: Igen, a kókusz az elengedhetetlen a nógrádi tájegység ételeiben.
Ettől eltekintve igazad van. Ha a hagyományos ételekkel kísérletezünk, nem hagyományos ételek lesznek...

Kedves Posztoló!

Nincs a leveseddel semmi baj, igazad van, mindenki úgy főz, ahogy akar, ha nekd így ízlik, készítsd így. Még az is lehet, hogy ha megkóstolnám, meg is enném.
Nekem az a problémám, hogy "Palóc levesnek" nevezted el, de ez a számomra NAGY probléma. Vannak ugyanis "védett" étel-nevek, ha nem is a jog, de a szokásjog, a történelmi hagyományok védik. Ezek tipikusan egyes híres emberekhez, olykor szakácsokhoz, máskor tájegységekhez kötődnek, és ha valaki olvassa az ilyen ételek nevét, akkor tudja, mire számítson, hiszen ezeket - legalábbis alapjaikban - nemhogy évtizedek, de évszázadok alatt hasonlóan készítik. Ha te véletlenül az anyakönyved szerint "Arany János"-nak születtél volna, mindegy, hogy rokonság vagy névrokonság, akkor sem írhatnál Arany János név alatt saját költemémyeket.
Kitalálhatsz, alkothatsz BÁRMILYEN saját receptúra szerint bármilyne új vagy "átköltött" régi ételt, de adj neki saját nevet, vagyis legyen a levesed "Éblevesen by fari", de ne nevezd el "Palóc leves"-nek, mert az "védett" név.
És mindjárt nem érnek kritikák, támadások...
Tudod, ez olynam hogy mindenki a saját ízlése szerinti halászlét főzi, de ugye, tipikusan vany Szegedi halászlé (passzírozott halakból, haltejjel, tészta nélkül) és Dunai halászlé (NEM passzírozott halból, és gyufatésztával.)
Neked szíved joga olyan halászlét főzni, amely többféle, de nem passzírozott halból készül, alkalmazhatsz hozzá kókuzszsírt is, kézmíves magyar fűszerpaprika helyett tehetsz bele chilipelyhet vagy Cayenne-borsot is, meg bármi mást, főzhetsz bele akár mini fusili tésztát is, DE EGYET NEM TEHETSZ MEG: EZT NEM NEVEZHETED SZEGEDI HALÁSZLÉNEK! Nevezheted akárminek, Halászlé a la fari-nak, de Szegedinek nem!
Ezt úgy általában szögezem le, nem csak neked mondom, hanem a többi "ételnév-bitorlóknak" is, akkor is, ha az ételnév-bitorlás már csaknem 100 éve történt. Csak úgy megjegyzem: az erdeti "Jókai-bableves"-ben ezek közül egyáltalán SEMMI sem fordult elő: zöldségek, füstölt csülök, tarkabab, csipetke. Eredetileg a Jókai bableves "Angyalbakancs görögolvasóval". Angyalbakancs: füstolt borjúláb, görögolvasó: mai, caknem a 200Ft-o sérmével megegyező nagyságú feketebab. Az egész jó zsírosan, bőségesen berántva. Ma talán nem is bírnánk megenni...
Az "Újházy-tyúkleves"-nek már a mai neve is hazugság: Újházy Ede ezt kizárólag 3 évesnél öregebb KAKAS-okból készítette, Ezt annyira komolyan vette, hogy lelevelezte a 3 évesnél idősebb kakasok meglétét alföldi tyúktartókkal, és ha összejött, saját maga ment értükm és gyűjtötte be őkelméket. (Azért volt nehéz 3 évesnél öregebb kakast találni, mert ha az öregedő kakas már nem tudta megbúbolni a tyúkokat, azonna levágták, nem eteték tovább, hogy megérje a 3+ éves korát.) A levesbe belefőzták a kokasok lábát, taréját és férfiasságát is. Már az is kegyes hazugság lenne, ha az Újhűzy levesét TYÚKOKBÓL készítenék (a tyúk az kiörgedett csirkét jelent, és szintén nem fiatal jószág). De ma - tiszelet a kivételnek - TESCO-s táppla és hormonnal "felfújt" csirke-aprólékból kséítik, és egy már az Újházy éevesének a meggyaéázása. Nem lenne szabad "Újházy-tyúkleves"-nek nevezni! Ha én lennék Újházy örököse, leszármazottja, perskednék!

A blogketrec a magyar konyha alappilérként jellemezte, nekem ez szerencsére kimaradt, az a pár kivétel a menzák szükségkonyhájából származtak ahol sok érdemi pozitívummal nem találkozott az ember a 80-as és 90-es években.

Ha a posztoló tuningolta azzal rosszul nem járunk.

Néha elég vad újraértelmezésekkel fut össze az ember az alkalmi/Michelen-csilalgos gasztronómia keretei között, persze az esetek többségében a hely minősége miatt sosem vettem rossz néven.

Nem azért volt ilyen az a leves, mert az 1879-es alföldi regionális főzőbajnokság zsűrije ezt találta a világ legfinomabb levesévek hanem mert akkoriban ennyi volt a lehetőség, és valszeg azért is maradt meg "alappillérként", mert megoldható volt a hiánygazdaságban is.

Az hogy most jobb dolgokkal tudjuk kipótolni / megvadítani szerintem sokkal érdekesebbé teszi.

@Cake by fari: semmi gond, akkor ne írd hogy hagyományos mert nem az.

i.pinimg.com/originals/6e/a1/b3/6ea1b31d573bf5684631df7b7c84a460.gif

ez nem palócleves, hanem valami ótvarosan elbaszott tüttyölt ratyli

@bratya: Sajnálom, hogy így látod. Szerintem ennyi alkotói szabadság megengedett, ha neked a sima olaj vagy zsír a jobb akkor nyugodtan használd azt. Nekem most a kokuszolaj a favorit.

@Ződ2000: Köszönöm. Én is így gondolom.

@Cake by fari:
Lehet alkotói szabadság, de akkor ne írd hogy hagyományos, hiszen attól több mindenben eltér, (kókuszolaj, sertéshús, petrezselyem).
Ezt legfeljebb "palócosan"-ként aposztrofálhatod és semmiképpen nem hagyományosnak.
Javaslom az értelmezőszótár használatát a hagyomány kifejezésre...

@Cake by fari: Az eredetitől egy kicsit eltér????Nevetséges ez a recept! Akkor miért írod ki a blogra hogy /Hagyományos palócleves??? Ez az étel a gasztrónómia megcsúfolása!!! Olyan messze van a palócleveshez mint makó Jeruzsálemhez. Egy tipp barátom vissza az alapokhoz!!!!

Hát, ahogy fentebb olvasható, nem a leveseddel van baj, hanem a címmel. :DDD
Ha átírod "Palócleves, ahogy én szeretem"-re, akkor sztem teljesen oké. :D
A kommentelőknek: Mint tudjuk, mindenkinek megvan a maga receptje mindenből, nincs ezzel gond, nyilván a címadás nem volt szerencsés, de aki válaszul olyanokat ír, hogy "márpedig ezt csak így és így lehet", az ugyanúgy téved sztem.

Csak hogy fokozzam a zűrzavart, én a Lajos Mari-féle "99 leves"-es könyv receptjéből indultam ki régen (abban is alap a kömény, babér, fokhagyma, pirospaprika, kapor; nincs viszont petrezselyem, majoranna), de egy pincelátogatáson kóstolt palócleves tapasztalatai alapján már főzök bele egy kevés, vékony szeletekre vágott füstölt sonkát is, és borral is (fehér v. méginkább rozé) savanyítom. Nekem így jön be.
Birka/bárányhúsról meg annyit, hogy sokaknak tényleg nem jön be az öregebb birka masszív faggyúíze, bárányhúst venni meg vidéken kb. lottó négyes eséllyel lehet, és emellett még piszok drága is. Szóval bizony többnyire én is sertéshúsból csinálom, de azért én a comb helyett melegen ajánlanám inkább a lapockát, ami egy kedvezőbb szerkezetű, sokkal kevésbé száraz, fujtós húsféle, mindemellett olcsóbb is. Vagy akár egy kis tarját, ami kicsit drágább, viszont szintén sokkal ízletesebb. (Utóbbi esetben ha több tarját vesz az ember sült húsnak, akkor a tisztításkor, formázáskor leeső darabokból lehet a leveshús.)

Ja, és kókuszolaj: ez nekem is elvetemültnek hangzik azért, pedig én is szentségtörök, mert én meg olívaolaj-vaj keveréken indítom ezt a levest.

@Vén motoros: Részben talán igazad van, közben meg talán mégse...
El tudom fogadni, hogy egy-egy bejáratott, ismert név ne legyen akármire ráhúzható. Viszont mivel nagyon sok ilyen "klasszikus", "védett" nevű ételünknek valójában nem ismert az "eredeti" receptje, vagy - horribile dictu! - NEM IS VOLT SOHA egyféle eredetije, így én a magam részéről nem értek egyet azzal, hogy tűzzel-vassal-doronggal kell üldözni minden változtatást, eltérést az általunk ismert, kedvelt "igazitól".
Szóval oké, a gulyás ne legyen se pörkölt, se ragu, se lecsós szelet; a magyaros halászlében se legyen garnéla meg kagyló...
De miből gondolja itt bárki, hogy birtokában van az "egyetlen, igazi, eredeti; 200 éves vályogtéglába, tiszai ladik deszkájába, pilisi szívcsakrába vésett" magyar recepteknek? Az a recept, amit egyszer is leírtak, közkinccsé tettek, azonnal elkezdett változni, az éppen aktuális divatok, ízlés, vendégkör, hozzáférhető alapanyagok szerint, és persze azonnal megjelentek az "eredeti", "igazi", "hagyományos", "ezt még Kossuth/Petőfi/Mikszáth/Arany stb. jegyezte le így" jelzők is...
Olyan ez, mintha azon kezdenénk el vitázni, hogy egy népdalnak mi az eredetije, és hogy hibás-e, ahogy Pisti énekli Zalában, ahhoz képest, ahogy Jóska énekli Somogyban.

@Fenehorizont 667:
Ez melyik milyen duma? "tüttyölt ratyli"
:D :D :D
Szakadok rajta :D

@Cpt. Flint: nem lenne baj, ha Magyarországon olyan mélyen gyökeredző lenne a - nyomatékosan magyar - gasztronómiai kultúra, mint Olaszországban. Hasonlat: a fél világon beszélt angol nyelvet nem kell a rontástól-romlástól meg a pusztulástól félteni. De a manysik, marik, udmurtok maroknyi népcsoportjának, nyelvrokonainknak a nyelvét annál inkább. Sajnos, a magyar gasztronómia nem a Kádár korszakban, hanem már a XIX század elejétől kezdett hanyatlani. Valahol olvastam, hogy nagyon régen egy falusi plebános házvezetőnője többtucatnyi, saját gyűjtésű zöldfűszert használt, ma egy jobb háziasszony is jó, ha 10-et fel tud sorolni, de azt a tizet sem nem használja.
Nekem nagyon szimpatikus az olaszok hozzállása, a sajátos olasz szenvedéllyel. Amikor Jamie Oliver a "Pasta carbonara"-t TEJSZÍNNEL készítette, Dél-Olaszországban akkora felháborodást keltett vele, hogy az Urban legend szerint petíciót köröztettek és nyújtottak be a belügyminiszternek, hogy "hazaárulás" miatt nyilvánítsák persona non grata-nak, és ne engedjék beutazni Olaszországba. Persze, ez túlzás, de van veleje... (Anno Google-fordítóval magyarra fordítva olvasgattam az elemi felháborodástól szikrázó olasz nyelvű blog-kommenteket! Igen komolyan hazaárulózták Jamie Olivert!)
Ez kb. olyan, mint amikor valaki lecsót kókuszzsírral és kaliforniai színes paprikákkal akarna készíteni, vagy bográcsgulyást kókuszolajjal és TESCO-s csirkemellel...
Szóval, szerintem igenis erősen védeni kell azt, ami nálunk nincs is, vagy alig-alig van, míg más országok (Olaszország, Franciaország) ezredéves mammutfenyőiért már nem kell annyira aggódnunk.

@Vén motoros: "nem lenne baj, ha Magyarországon olyan mélyen gyökeredző lenne a - nyomatékosan magyar - gasztronómiai kultúra, mint Olaszországban."
Én nem ismerem az gasztronómiai kultúrát Olaszországban. Te igen? Nem arra gondolok, hogy pizza meg pasta alla bolognese, az egész világon... Hanem hogy TÉNYLEG van Olaszországban mindenhol szuper házias, autentikus, megfizethető kisvendéglő? Van a pasta carbonaranak, frutta di marenek, arrabbiatanak, pizzának "autentikus, egyetlen, eredeti, kőbe vésett" receptje? Amit tűzzel-vassal védenek, nem lehet tőle eltérni, nem lehet újítani?
"angol nyelvet nem kell a rontástól-romlástól meg a pusztulástól félteni. De a manysik, marik, udmurtok maroknyi népcsoportjának, nyelvrokonainknak a nyelvét annál inkább."
Sosem a nyelv pusztul, hanem a beszélői. Ugye eleve van egy kritikus tömeg, ami kell ahhoz, hogy egy nyelvet megérje beszélni. A nyelv is olyan, mint egy hagyomány, foglalkozás, eszköz. Ha nem felel meg a társadalmi követelményeknek, ha nem lehet (jól) használni, azaz egyénileg "nem éri meg", akkor kimegy a divatból, megszűnik, elhagyják. (Ezt a folyamatot persze lehet külsőleg erősíteni, tiltással, hátrányos megkülönböztetéssel, de ez egy külön téma sztem.) Lehet ezt sajnálni, ahogy a mamutot meg a kötélverőket is, csak jobbára értelmetlen.

"Sajnos, a magyar gasztronómia nem a Kádár korszakban, hanem már a XIX század elejétől kezdett hanyatlani."
Kezdjük ott, hogy "magyar gasztronómia" kb. nem létező fogalom. Egy lovasnomád nép gasztronómiája, hogyúgymondjam, elég szerény... Amikor/ahol meg letelepedtünk, azonnal megindult a totális keveredés. Először is a helyben lakó szláv népesség. Plusz a folyamatos "idegen" hatások mindenfelől. Már István behozta a mindenféle németeket/szászokat/svábokat, jöttek a csehek, a délszlávok. Később a törökök... Erdélyben a románok. Zsidók! Nyilván mind hozta a konyháját, ízlését, fűszereit, ételeit. (Ez egyébként szerintem minden népnél megvan többé-kevésbé. Pont az olasz konyhát is hihetetlen sok hatás érte az évszázadok során; görög, arab, levantei zsidó, francia, délszláv, osztrák-svájci-német...) Aztán a ma "magyaros"-nak tekintett paprikás cuccok, meg pl. a krumpli ugye 1500-as évek előtt sehol se voltak... És milyen hanyatlásról beszélünk ugyan? Már bocsánat, de mit tudunk az 1700-as évek "magyar" gasztronómiájáról? Talán egy-két főúri lakoma leírását ismerjük... amit persze német, francia, olasz szakácsok követtek el többségében... Hogy mit evett a városi polgár, a paraszt, azt alig-alig tudhatjuk. Valszleg többnyire azt, ami éppen jutott. Kását, főtt és sült húsokat, ha épp volt, halat, rákot, mindent. De nem hiszem, hogy akár egy falusi nagygazdánál, akár egy csárdában valami óriási gasztronómiai élmények várták volna az embert...
Ezeket a "nemzeti" gasztronómiákat (annak idealizált képét) valójában pont a 18-19. századi éledő nacionalizmusok termelték ki.

"Valahol olvastam, hogy nagyon régen egy falusi plebános házvezetőnője többtucatnyi, saját gyűjtésű zöldfűszert használt, ma egy jobb háziasszony is jó, ha 10-et fel tud sorolni, de azt a tizet sem nem használja."
Egyrészt szerintem nem is feltétlenül szükséges nagyon sokféle fűszert használni. Másrészt Mo-on sokkal kevesebb igazán aromás fűszernövényféle él, mint egy mediterrán országban. Amit régen gyűjtöttek, az sokszor gyakorlatilag szükségből, pótlásként történt (nem tudtak drága külföldi fűszert venni), vagy mert nem is ismertek mást. De ki akar ma turbolyát, ha van petrezselyem? Ki akar pitypangból salátát csinálni? És hol gyűjtse, a kutyaszaros parkban? Egyébként régen sem volt általános ez a gyűjtögetés, ezt csak egyesek csinálták (füvesember/javasasszony); és régen sem használtak egy ételbe sokfélét. Ráadásul Az általad (is) "magyaros"-nak nevezett konyha pont hogy nem használ sokféle fűszert, és azok zöme külföldi (eredetű).

"Amikor Jamie Oliver a "Pasta carbonara"-t TEJSZÍNNEL készítette, Dél-Olaszországban akkora felháborodást keltett vele," stb.
Az észak-olaszok meg le se szarták... ebből is látszik, hogy az olaszok között is vannak hülyék. A carbonara-nak sincs "autentikus" receptje, még a nevének az eredete is bizonytalan... Érdekes, a fagyasztott pizzák ellen miért nem tiltakoznak? A zsidók meg majd betiltatják a konzervsóletet...

"mint amikor valaki lecsót kókuszzsírral és kaliforniai színes paprikákkal "
A lecsó megint pont nem egy régi magyar étel, valszleg balkáni eredetű és Mo-on az 1900-as évek elejétől lett igazán ismert és kedvelt. De pl. (legalább részben) édes piros paprikából (nem a kaliforniaiból persze, mert annak nagyon vastag és nem túl ízes a húsa) készítve szerintem (!) sokkal finomabb, mint csak "klasszikus" zöldből.

@Vén motoros:
"Szóval, szerintem igenis erősen védeni kell azt, ami nálunk nincs is, vagy alig-alig van"
Ezt a kijelentés szerintem kicsit félrement, mert ha azt kellene védeni, ami nálunk nincs, vagy alig-alig van, akkor pont a kókuszzsíros lecsót/palóclevest kellene védened, mivel abból még mindig sokkal kevesebb van Mo-on, mint disznózsíros/napraforgóolajos verzióból.

@Vén motoros: "(Olaszország, Franciaország) ezredéves mammutfenyőiért "
A mamutfenyők meg ázsiai és észak-amerikai fajok, szóval az olaszoknál és a franciáknál is csak idegenhonos parkfaként találhatók meg.